Zebulonságok

Az igazi hedonistát a Valhalla várja,
ott a vikinglányok felé két karját kitárja,
megad nekik mindent, mire kicsi szívük vágyik,
Ragnarökig ágyában van hol egyik, hol másik.

Nirvánába is bejut az igaz hedonista,
ott várja őt a sok kopaszra nyírt bölcs buddhista,
rizspálinkával itatják, s mind vele tartanak,
addig táncolnak, amíg csak kongnak a fahalak.

A jó hedonista majd bejut a mennyországba,
az angyalok lába nyomát begyűjti egy zsákba,
beleszippantgat az angyalporos tasakjába,
ad a többieknek is, ne csak ő legyen kába.

Ha a hedonista Allah színe elé kerül,
csak addig kell várnia, míg az asztal megterül,
roskadozik bizony az a sok jó falat alatt,
ehet birkát, kecskét, tyúkot, pulykát, marhát, halat.

De amíg él az igazi hedonista ember,
önmegtartóztatni, aszketizálni ő nem mer,
az igazi hedonista léhűtő mihaszna,
egész nap csak heverészne, enne, inna, baszna.

Neked jó segged van, nekem meg humorom,
vicces verseimet orrvérzésig nyomom.
Neked nagy melled van, nekem meg nagy pofám,
elámulok tőled, s lefosom a bokám.

Nekem szókincsem van, neked formás combod,
bárcsak elérnélek, mint zsiráf a lombot.
Nekem stílusom van, neked selymes hajad,
megolvasztanálak, mint kályha a vajat.

Neked szép az arcod, nekem meg a versem,
tartódhatna köztünk egy birkózóverseny.
Neked ajkad forró, nekem lelkem lángol,
meg is csókolnálak ezért lázadásból.

Nekem nincs asszonyom, neked nincsen férjed,
de ha mégis, biztos gusztustalan féreg.
Nekem megteszi, ha valaki megteszi,
s ha pont te lennél az, attól lennék heppi.

Mikor tegnap épp munkába mentem,
Jean-Claude Van Damme állt a kisbolt előtt.
Ő az, aki a tegnapi filmben
sok gonosztevőt megvert és lelőtt.

Fáradt arccal, törődötten állt ott,
mint ki nem vágyik több filmszerepre,
köpött egyet, eldobta a csikket,
s bement dolgozni a fatelepre.

A szpirit of kriszmasz
lófasz.

Zebulon a blogköltő,
civilben csak tolltöltő,
felesége széles hátú,
csíkszemű és véresszájú,

felszállnak egy kombínóra,
azzal mennek a bitóra,
nyakukba lenkötél kerül,
magyarok arca felderül.

Borsóleves, te semmirevaló étel,
rosszabb vagy te, mint az ázsiai bétel,
lábszagú a gőzöd, rosszízű a leved,
nem szeretek együtt ebédelni veled.

Tojásos nokedli, te semmirevaló,
nem eszlek, mert nem vagyok levegőfaló,
hízlalsz te, de közben se ízed se bűzöd,
semmilyenségeddel az embert elűzöd.

Semmirevaló vagy, remegő kocsonya,
mint egy rosszabbfajta húslevespocsolya,
ha van benned köröm, kicsit talán feldob,
a rosszullét tőled minduntalan elfog.

Rántott máj, te semmirevaló undok kis tapló,
csontszáraz vagy, mint a parlamenti napló,
bő tartármártással próbállak megenni,
de keserűséged nem tudja elvenni.

Mindenkit megkérek, hozzám kedves legyen,
ilyen ételeket ne készítsen nekem,
valódi receptjük ott szerepel éppen
a szent inkvizíció szakácskönyvében.

Kedves lány, ki versem üzenőfalra kitette,
nem ismerlek, legyél mondjuk Zsuzska vagy Ivettke,
sikeririgy versem az iwiwen megosztottad,
ismerőseidet tőle így meg nem fosztottad,

te tehetsz hát róla, hogy híres lett a rigmusom,
sznobszidó rímpárom és sztárgyűlölö ritmusom,
Azt érted el vele e módon, imígyen,
hogy már a saját sikerem is irigylem.

Sajtot köpülök én nemesi asztalra,
közben reágyújtok erre a kis dalra,
tudja meg mindenki, sajtom mért kelendő,
mit szeret oly nagyon a földesúri bendő.

Eléneklem nektek, hogy készül a sajtom:
reggel a tehenet mezőre kihajtom,
beviszem a sűrű csalánosba, bizony,
majd az árnyékszéken dagadjon az izom!

Ezután kifejem tejét a sajtárba,
és hogy még egy csepp se vesződhessen kárba,
a szomszéd eladó lányára gondolok,
aztán a sajtárba... ej de csúnya dolog!

Majd összegyűjtök egynéhány tehénlepényt,
kissé formálhatót, nem túlontúl keményt.
Száraz tehénszar a sajtba ? Mi a lónak ?
De a puha jó állományjavítónak.

Úgy hallottam, a tej jót tesz a lábbőrnek,
amit egész nap a kemény csizmák törnek.
Megmosom hát benne, csípje meg a héja,
legyen a sajtomnak jó erős bukéja.

Nemes nagyuramnak be is szolgáltatom,
munkámnak a bérét soha meg nem kapom,
de jobb is nekem ha felírom hitelnek,
mert ilyen munkáért nem pénzzel fizetnek.

Lapostetű vagyok, emberbőri féreg,
egy kereszteslovag szakállában élek.
Sorom jó, mert gazdám fürdeni nem szeret,
kibírunk nélküle tucat nyarat s telet.

Attól tartok viszont, túlsúlyosak leszünk,
mert egész nap mást sem csinálunk, csak eszünk.
A mester arcszőre belelóg a zsírba,
ezzel visz engemet lassacskán a sírba.

Ha borozni kezdünk, egy szőrszálra ülök,
lehulló cseppektől jól megrészegülök.
Nótára zendítünk, hogy meghall, nem félek,
hangosan üvölt a kapatos jó lélek.

A pór nép barátunk, nem vetjük meg őket,
itt leljük a legszebb könnyűvérű nőket.
Minden ízében szeretjük a hölgyeket,
szőrünkkel súroltunk sok vénusz-völgyeket.

A muzulmánokat mi nemigen bántjuk,
mi vagyunk az ő jó keresztény barátjuk.
Ha a hasispipát néha megkívánjuk,
mielőttünk mindig nyitva áll a sátruk.

Az asszony bosszantott, hogy büdösek vagyunk,
így dőlt hát el, hogy egy kontinenst otthagyunk.
megúszhattuk végre a heti fürdetést,
jó, hogy elvállaltuk ezt a kiküldetést.

A meteorológia tippelgetés, nem tudomány,
életművész uraknak viszont jön belőle a dohány.
Nincs semmi következménye ha azt mondja, rossz idő lesz,
s eközben a nagy hőségben úgy izzadsz, hogy majd megdöglesz.
Hazudnak neket fűt és fát, hetet, havat, csapadékot,
hét réteg pofabőrrel látták el a sok rohadékot.
Másnap, mikor mégsem jött be száz százalékos jóslata,
vidám arccal újra tippel, és egy halom pénzt visz haza.
Sikerüket én annyira nagyon-nagyon irigyelem,
hogy jobb lesz, ha sosem kerül egy sem szemtől szembe velem.
Nem vagytok ti tudósok csak szimpla lottójátékosok,
Aigner Szilárd, egyszer úgyis a fejed búbjára fosok.

Sört inni olyan, mint rigófüttyre kelni,
mint tündérkórussal együtt énekelni,
mintha mennyben járnál, és ott mannát ennél,
mintha épp a Cseh Köztársaságban lennél.

Sört inni olyan, mint szűzleánnyal hálni,
mint szomszéd lányával kapcsolatban állni,
mint felébredni Cindy Crawford ágyában,
mint egy jót sétálni a csodás Prágában.

Sört inni olyan, mint barátokkal lenni,
fűben heverészni, és semmit sem tenni,
röhögni egy viccen, aztán továbbállni,
megnézni milyen szép is Karlovy Vary.

Sört inni olyan, mint muzsikát hallgatni,
amely élőzene, nem pedig rút hakni,
nem kell hangosítás, úgy is hallom innen
hogy a hangszerekből előbújik Plzen.

Zászló lehet egy nagy selyemtrikolor is,
vagy papírreklám, mit lobogtat egy ovis,
Zászló a koponyás-lábszárcsontos, igen,
vagy a búzakék, csillagos is, azt hiszem.

Zászló a fehér, mit lenget a katona
s szövegessel tüntet, kinek rossz a sora
zászló a pepita a versenyen, s talán
szintén zászló az én használt alsógatyám.

Imádlak titeket, csípőgatyás lányok
hogyha leguggoltok, popsitokig látok
szaténbugyitok titokzatosan felsejlik
én pedig benézek a kerekded seggig

Amikor lágy ívvel hajoltok előre
nadrágotok csúszik, s kibukkan belőle
választó vonala két féltekéteknek
az ember csak füttyent: "Ezt nevezem seggnek!"

Kicsi pihés dombok, mint jólérett barack,
hívogat és csábít, már majd beleharapsz
Ám titokzatosan sötétlik a perem,
jól tudod, közepén ott egy sötét verem

Csípőgatyás lányok, csak meg ne fázzatok,
vesétek rejtsétek, mert megnő lázatok,
csodálatos divat, de nem túl praktikus
feltalálója biztosan egy patikus

Stólandrás Stólandrás, irigylem a sikered,
Unikummal az agyadban nem versenyeznék veled
mikor Béemvédet lazán megtöröd az oszlopon
mikor illegálisan őzre vadászol Noszlopon.

Alföldi Robika, mindig irigylem a sikered,
hogy foglalnák aranyba a pecsétgyűrűs kis kezed,
szépen festesz, jól színészkedsz, minden nagyon megy neked
koleszban meg fiúkezek simogatták feneked

Steiner Kristóf, teneked is irigylem a sikered,
a lányokat frizuráddal ujjad köré tekered,
kicsi kutyád cukorfalat, olyan mint a gazdája,
remélem egy ütvefúró mihamarabb basz szájba

Kiszel tünde, ó hogy neked hogy irigylem sikered,
izgalmi állapotban a szótagokat kevered,
bájos bamba birkaképed ideálom énnekem,
Pushup-tartód tartalmáról lágyan zenghet énekem

Pataki Attila, tőled irigylem a sikered,
látó emberként mindenből az értelmet kiszeded,
haknizol és dáridózol, ez a népi sámánblúz,
remélem egy csodaszarvas egyszer halkan orrbapúz

Dévényi Tibi bácsi, én irigylem a sikered,
lemezeken lovagolsz, a muzsikákat kevered,
pöttyös labdát dobhatsz annak, aki hangosan tapsol,
nemzeti érdemérem? persze mindenki rád voksol

Pélibarna, Pélibarna, irigylem a sikered,
zsűritagként kislányokra minden este kivered,
kicsi tincs a szemedbe lóg, mint egy jobbfajta Kozsó
szerencséd hogy bedőlt neked a Gven Sztefanis lotyó

Balázspali, Balázspali, irigylem a sikered,
ha meglátom fürtjeidet, a két szemem kimered,
hangod, mint árvaröptű, ékestorkú csalogányé,
essen terád hetven tonna fémdobozos neszkávé

Csernusimre, Csernusimre, irigylem a sikered,
ahogy pácienseidből a titkokat kiszeded,
bárcsak részesülhetnék én is e csodás modorban,
jó lenne ha nem léteznél élőben, csak szoborban

Verebes István, hogy irigylem én a te sikered,
mikor turhát harákolsz fel, s szakálladra kiteszed,
a tudásod oly hatalmas, bárcsak enyém lehetne,
mért nem vitték szépapádat a tatárok keletre ?

Gáspárgyőzi, Gáspárgyőzi, irigylem a sikered,
na meg a szép bankszámládat, biztos nincsen hiteled,
és semmilyen értelemben nincsen, ezt hidd el nekem,
ütne el egy szarszippantó holnapután pénteken

Csonkapici, Csonkapici, irigylem a sikered,
tánctudásodnak a parketten mindenképp adj teret,
oly bájosan lengeted két hosszúra nőtt karodat,
miközben fiúk kívánják gömbölyű kis farodat

Friderikusz Sanyi, de irigylem a te sikered,
eszem azt a cukorfalat jólfésült kis faszfejed,
te is csak úgy vagy hetero ahogyan én sikeres
benned is megfordult már néhány jó vastag és eres

Tudom, már ezerszer lerágott csont, és több blog is van, ami kifejezetten ezzel foglalkozik. Vonattakarítás.

Hetente kétszer utazom vonaton. Körülbelül egy éve az új, "Talent" motorvonatok is járnak az én vonalamon, elég gyakran van alkalmam ezeken utazni. Az új szerelvények régi társaikkal ellentétben nem zajosak, nem büdösek és nem piszkosak. Mikor a vonatok takarítása kerül szóba, a MÁV előszeretettel hivatkozik arra, hogy ők takarítják a kocsikat, csak hát az utasok azok rettentő trehányak, mocskosak, és direkt szabotálják a vonattisztaságot.

Felmerült bennem a kérdés, hogy a MÁV Zrt. hogyan válogatja ki a "kulturált" utasokat, akik felszállhatnak a Talentre. Ugyanis a motorvonatokon ugyanaz a tisztaság uralkodik, mint egy éve. Sőt, még büdös sem lesz az ember, ha leszáll róla.

Konklúzió? Nincs. Aki teheti, utazzon Talenten.

Még régebben hallottam egy hírt, miszerint Csehországban néhány fiatal csoportba szerveződött, s felvették a harcot az egyre terjeszkedő rosszízléssel. Első célpontjaik a kertitörpét "nevelő" kertek voltak. A kis szobrokat eltulajdonították, majd az erdőbe vitték őket, mivel a törpéknek ez a valódi otthona. Ott lefestették őket zöldre, egyrészt, hogy könnyebben el tudjanak rejtőzni, másrészt, hogy ha a gazdáik esetleg ennek ellenére mégis megtalálják őket, legalább újra kelljen festetniük, mielőtt visszaállítják a kis lényeket őrposztjukra. De hogy ne induljanak új otthonuk felfedezésére (az élelemszerzés még az erdőben is bonyolult, főleg, ha fogságban született törpékről van szó) üres zsebbel, a csoport galuskából fűzött nekik egy-egy láncot, amit a szobrok nyakába akasztottak.





















Ismerek egy kertet, ahol a kertitörpekultusz olyan egetrengetővé fejlődött, hogy nem is egyszerű törpe áll a kertben, hanem egy néger matróz szobra. Talán egyszer be kéne ugranom oda, át a kerítésen, kilopni a tengerészt, kékre festeni, majd a balatonparti sziklák közt egy pohár groggal útjára engedni.