Még régebben hallottam egy hírt, miszerint Csehországban néhány fiatal csoportba szerveződött, s felvették a harcot az egyre terjeszkedő rosszízléssel. Első célpontjaik a kertitörpét "nevelő" kertek voltak. A kis szobrokat eltulajdonították, majd az erdőbe vitték őket, mivel a törpéknek ez a valódi otthona. Ott lefestették őket zöldre, egyrészt, hogy könnyebben el tudjanak rejtőzni, másrészt, hogy ha a gazdáik esetleg ennek ellenére mégis megtalálják őket, legalább újra kelljen festetniük, mielőtt visszaállítják a kis lényeket őrposztjukra. De hogy ne induljanak új otthonuk felfedezésére (az élelemszerzés még az erdőben is bonyolult, főleg, ha fogságban született törpékről van szó) üres zsebbel, a csoport galuskából fűzött nekik egy-egy láncot, amit a szobrok nyakába akasztottak.





















Ismerek egy kertet, ahol a kertitörpekultusz olyan egetrengetővé fejlődött, hogy nem is egyszerű törpe áll a kertben, hanem egy néger matróz szobra. Talán egyszer be kéne ugranom oda, át a kerítésen, kilopni a tengerészt, kékre festeni, majd a balatonparti sziklák közt egy pohár groggal útjára engedni.