A tengerimalac kicsit olyan, mint az átlagember:
Nem tud apró testével cévitamint szintetizálni
Könnyen kap ezért skorbutot, s mégsem otthona a tenger
Neve megtéveszt, de kénytelen vagyok szinte kizárni.
Sosem iszik tonikot, így nem juttat testébe kinint
Nem gyógyulhat meg, ha elkapja egyszer a maláriát
Sosem rághat kis hegyes, éles fogaival aszpirint
Ha megfázott, megfertőzheti Jóskát és Amáliát.
Befőttesüvegben él, ezért hát klausztrofóbiás
Bánatos szemekkel tapad a gömbölyű üvegfalhoz
Kicsit hasonlít ilyenkor egy simaszőrű óriás
Díszakváriumban élő vad sziámi harcoshalhoz.
Ha nekem ilyenem lenne, mindig együtt früstökölnénk
Pirítósdarabot harapna tálcámon áthajolván
Aztán torkunkra finom forró zöld teát lücskötölnénk
Egymás mellett ülve kis vállát barátként átkarolnám.
Vers a kukoricadisznóról
2008.05.29. 18:24 Zebulon / Hiszékeny Úr
2 komment
Címkék: vers urbánlegenda
A bejegyzés trackback címe:
https://zebulon.blog.hu/api/trackback/id/tr72493840
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
kelTTészta 2008.05.30. 11:48:18
a böjt utániakat is élvezettel olvastam, itt sunnyogtam a susnyásban, de ezt a műremeket már nem bírom szó nélkül hagyni. attól tartok, zseniális. mi több, azt kell mondanom, áj láb jú.
Zebulon / Hiszékeny Úr · http://zebulon.blog.hu/ 2008.05.30. 16:39:09
Kuttyulínó, kuttyulínó!