Vágánsreggeleimen korán felkelek,
Vasútállomásra barátokhoz megyek,
Együtt utazunk dolgozni Budapestre,
Nem is jövünk haza hamarabb, mint este.
De mielőtt bemennénk munkahelyünkre,
Sült kolbászt helyezünk éhező fejünkbe,
Sok mustárt tunkolunk a húsrudacskára,
Mert annak nem nagy a fogyasztói ára.
Vidám cimborákkal így járunk dolgozni,
Jobb a kolbászt falni, mint reggel golfozni,
Meghagyjuk azt a konzervatív sznoboknak,
Akik sültkolbászt enni sohasem fognak.
Jó a munka ily magasztos állapotban,
A reggel fénypontja a hentesnél ott van,
Ha eztán rosszul fog a napom eltelni,
Mégis azt mondom: ma megérte felkelni.
Vágánsreggeleim
2008.02.22. 21:58 Zebulon / Hiszékeny Úr
2 komment
Címkék: vers
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://zebulon.blog.hu/api/trackback/id/tr36350780
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
kelTTészta 2008.02.23. 11:42:11
szimpatikus filozófia, mélyen egyetértek, ezért tényleg érdemes felkelni
csorog a nyálam
csorog a nyálam
Zebulon / Hiszékeny Úr · http://zebulon.blog.hu/ 2008.02.23. 20:40:50
Az az ember tud igazán élni, akinek reggel nyolc előtt már volt kolbászzsíros az ujja.
