Ha a torka táján valami úgy böki,
jobb ha az okozót sürgősen kiköpi.
Mert elárulom én, ha netán nem tudja,
mi ott élősködik: egy szép takonyturha.

Kicsit nyúlós és tapadós is őkelme,
megcsiklandozódhat tőle az ön nyelve,
eltompíthatja az ízérzékelését,
megnehezítheti torkában nyelését.

Ki kell köpni, nem szabad gyomorba tolni,
nyelőcsőközépig fel kell harákolni,
ha nem indul, segítség kell hátsó sorból,
rá kell szívni kicsit a szurtyogó orrból.

Gégefőből pedig már csak egy mozdulat
kikergetni, mint hópárduc a szűznyulat,
s ha már szájában van e képlékeny anyag,
bő nyállal köpje ki, ne legyen hát hanyag!

Lehetőleg kerüljön ki a ligetbe,
vagy egy központi aszfalt járdaszigetre,
ott elterülhet ő, tenyészhet kedvére,
oda is száradhat még aznap estére.