Azt a bulit, ahol nem bömböl pankzene,
középrövid távon megette a fene,
mi egyszer úgy elkaptuk a hangulatot,
lepogóztuk plafonról a vakolatot.

Kettőt léptem balra, aztán egyet jobbra,
s ott volt lábam alatt a törmelék szobra,
körülnéztem, s gyorsan felkaptam a lábam:
mészkőpor lebegett az egész szobában.

Cimborám arcára kaján vigyor ült ki,
látszott, hogy jókedvét az alkohol fűti,
én is ránevettem: "Még ilyet ki látott?
A lehulló teher majdnem agyonvágott!"

Barátnőink közben pamlagon hevertek,
mert megittak már vagy négy bögre kevertet,
nem ébredtek fel a hullásnak zajára,
mindenki büszke volt jólalvó csajára.

Eltakarítottunk, s a buli folyt tovább,
nem pánikoltunk be, nem voltunk ostobák,
két kör rövid után elszállt a bánatunk.
(Persze könnyen voltunk mi, kik nem ott lakunk).