Újra itt a május, jöjj hát velem, társam
Hízott malacot elbíró farúd-nyársam
Kerüljön tereád egy jó hízott emse
Búbánatnak oka ne legyen egy szem se.
Kis szikrából törjön elő tűz ereje
Süljön ropogósra a jó szűzpecsenye
S míg a tisztás körül susognak a lombok
Két kezem közt izzadjanak a telt combok.
Piruljon csak a hús mind a két oldalon
Míg vastag nyársamat vitézül forgatom
Elégedetten paskolom szalonnáját
Citrommal díszítem csókra álló száját.
Deci sör a húsra, fél liter a bélbe
Húsillatot ontunk a tavaszi szélbe
Pörög még a nyárs, s én fülét harapdálom
Kedvemre való, ropogós mint az álom.
Így mulat Zebulon, mint egy bohó kamasz
Felpezsdül a vére, mikor jő a tavasz
Malac ha kész, ő a füvet lehasalja
Szájában a finom, fűszeres hasalja.
Tavaszének
2008.05.15. 21:03 Zebulon / Hiszékeny Úr
Szólj hozzá!
Címkék: vers erotika gasztromúmia
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://zebulon.blog.hu/api/trackback/id/tr8471650
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
