Nikoletta, a napom jól kezdődött, ó, nagyon
Hasonmásod utazott énvelem a vonaton
(Dícsértem is a sorsot, mint kismama a gólyát
Hogy szembe leültette az ő alteregóját)

Két ugyanoly gyönyörű madárforma szem-alak
Ugyanaz az igéző, bársonyfényű két ajak
Ugyanoly szép ezüstös piercing volt az orrában
Haja félrecsatolva ugyanoly' frizurában

Ugyanolyan tündéri gyengéd arca formája
Harminckét kis gyémánttal ugyanúgy teli szája
Sugárzó a mosolya, éppen úgy, mint teneked
Sajnos ült, így nem mondom, milyen szép a feneked

Nikoletta, megihletsz, akkor is, ha nem látlak
S attól, hogy hasonlítasz, még nem vagy szürke átlag
Legyen az egész világ Nikoletta formájú
Egész nap üvöltözöm akkor majd, hogy ájlávjú.