Zebulonságok

Ma reggel a kolbászozásnak hevében,
A bősz húsfogyasztás királyi nevében,
Nagyot faltam én biza a sültkolbászba,
Mert ez való nekem, nem a száraz pászka.

De jaj! Ráharaptam egy nagy zsírhólyagra,
Mint éhes menyét a zsenge jércenyakra,
Kifreccsent a kolbászból a saját zsírja,
Felsőruházatomnak mégsem lett sírja.

Nem cseppent máshová, csak az alkaromra,
(Feltűrtem ingujjam eme alkalomra)
Megdöbbenve álltam, mint ki hanyattesett,
A pult mögül néztek a vidám hentesek.

Szerencsés történetemnek tanulsága:
Harapd csak a kolbászt, soha ne edd vágva,
Ha késeztem volna, most a ruhám bánná,
A szaftot híresztelné ország-világgá.