A sültkolbász zsíros, csípős és fűszeres,
Jól megirongatva roppanós és veres,
Sohasem mócsingos, omlik a nyelveden,
Íze óriásit lendít a kedveden.
Ha túl nagy ahhoz, hogy szádhoz továbbítsad,
Középtájon fogd meg, tálcádhoz szorítsad,
Aki így cselekszik, elkerüli vele,
Hogy kolbászzsírossá váljon mindkét keze.
A végét jó mustárban megmártogatod,
Fogadhoz emeled, érzéssel harapod,
Szépen meg kell rágni, megtanultam én ezt,
Hogy a fokhagymának aromáját érezd.
Kedves hentes urak fűszerezték készre,
Leheletnyit csípős, nem is veszed észre,
Húsában bors annyi, amennyi kell bele,
S szépen összetartja a disznónak bele.
E mennyei ételt fogyaszd hát bármikor,
S a legjobb, ha hozzá Coca-Colát iszol,
Kisüvegeset, mert annak jó az íze,
Mint a hűs forrásnak enyhet adó vize.
Óda a reggeli kolbászozáshoz
2008.02.19. 19:51 Zebulon / Hiszékeny Úr
Szólj hozzá!
Címkék: vers urbánlegenda óda
A bejegyzés trackback címe:
https://zebulon.blog.hu/api/trackback/id/tr58346133
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.