Era, én téged úgy szeretlek,
Jöjj velem, induljunk keletnek!
Költözzünk Kínába egyhamar,
Minket ott senki majd nem zavar.

Végtelen, lakatlan mezőkön,
Boldogságunkat én megőrzöm,
Kis kunyhót bambuszból építek,
Ülsz a pandákkal, és nézitek.

Rizst termelünk majd és zöld teát,
S nem marad minden munka reád,
Én főzök csirkéből ebédet,
Édesen s savanyún, teérted.

Öltözz, mert vár már a repülő,
Búcsúcsókot kapjon a szülő,
Kiszökünk a társadalomból,
Ezt szűrjétek le a dalomból.