Era, ha a te szemed vizes vattában ázna,
jól tudom, hogy lendületből rögtön kicsírázna,
felmásznék én rajta a felhők fölé, az égig,
Jancsi a mesekönyvben már megjárta azt végig.
Ha e szempár enyém volna, sós vízbe betenném,
ihol jönnek a törökök, onnan is kivenném,
tennék mellé füstölt kolbászt, úgy múltkor is jó lett,
mikor utoljára készült a konyhámban sólet.
Bármely kedves barátom, ki két szemedet látta,
azt mondja, kis ecettel mennyei babsaláta,
lehet, csíp majd az ecetsav, de könnyed tartsd vissza,
elsózod, s a sok vendég rá csak a vizet issza.
Ez a hasonlat fejemben ragadós rögeszme,
kiverni onnan nem lehet, de nincs minden veszve,
tálald fel nekem két szemgolyódat ezüsttálon,
késsel-villával kezemben gyomorkor'gva várom.
