Nikolettának ajánlva, ki még az utolsó pillanatban is azt mondta:
"Ne búcsúzkodj, Csóti !"

***

Egy pankrokkerrel kevesebb lakik Pesten,
s nem fogy el annyi sör már egy görbe esten,
kevesebb kínai haszna a levesen,
mert nem eszem már ott, nem tréfa fele sem.

Mások laknak már a leélt albérletben,
ők nézik a pókhálós plafont is ketten,
más számolja, hányan okádtak az utcán,
másokat tarhál a Blahán a csúf ukrán.

Más jár majd filmklubba, más visz majd szép páfrányt,
más tépi le Nikinél az ablakpárkányt,
más mosogat ott, mint lopakodó lélek,
mert mától én újra Tatabányán élek.