rászánok én erre simán negyed órát,
hasonlíthatnám pupilláit a naphoz,
de még inkább két kis sós vízben főtt babhoz.
Mikor reánézek, pont az jut eszembe,
hogy két babszeme tükröződik szemembe',
pupillám, mint két kis leveses mélytányér,
ezért őrülök meg ezér' a kislányér'.
Ha csak megpillantom, az ugrik be egyből,
mily jól állna szemgödrében egy kis tejföl,
és mikor arca az örömtől úgy virít,
nyálkahártyájára szórnék egy kis chilit.
Nem tudom, furákat mért' asszociálok,
szürrealistává szemétől mért' válok,
de egy biztos: Era ha énrám néz lágyan,
egyből megindítja szunnyadó étvágyam.
A fotó saját, otthon készült minálunk.
