Mikor ötpercenként mész az iwiwre fel,
jelszavadat írod, s a szerver nem felel,
majd végül beléphetsz, töltődnek a képek,
a szerverteremben füstölnek a gépek,

s azt nézed, hogy vajon jött-e új üzenet,
fújtak-e új messzidzset a kiberszelek,
kis piros boríték pörög-e fejlécén,
nem vártál még semmit ennyire egy PC-n,

de a boríték csak statikusan hallgat,
a fejedet vernéd a négy téglafalnak,
annak, kitől várnád, nézed adatlapját,
keresed utolsó belépésnek napját,

s látod, hogy talán még ma nem jutott géphez,
vagy netszolgáltatója gonosz a néphez,
mert jaj, az a dátum, bizony elég régi,
be kellene gyorsan jelentkezni néki,

de nem tehetsz semmit, mert a kiberűrnek
szabályai ellentmondást úgysem tűrnek,
iwiw szerveréhez mondhatsz néhány imát,
azzal nem követsz el semmiféle hibát.

Várakozással telnek a nehéz percek,
s nem én vagyok a türelmes szőke herceg,
szomorúan nézem, még kit ismerhetek,
s "rohannak" a másodpercek, mint a hetek.