Mikor kínodban már szinte vágtatsz haza,
kezed segglyukadon, s veszélyben a gatya,
feltéped az ajtót, s a vécébe robbansz,
ülőkére huppansz, s a kagylóba rottyansz,

izmaid ernyednek, ánuszod megnyugszik,
beled lágyan piheg, mint az ijedt nyuszik,
combod is megpihen, rekeszizmod kiold,
mellé van hugyozva, de szarsz rá, hogy ki volt,

elméd is kiürül, nem összpontosít most,
hogy benntartsa mégis a vulkanikus fost,
tarkód, nyakad, hátad a hideg kirázza,
testhőmérsékletednek lecsökken láza,

ilyen állapotban oly jó meditálni,
és a vécéajtót belülről bezárni,
legalább húsz percet üldögélni rajta:
regenerációból a legjobb fajta.