Nikoletta, a te alakod szép,
mint egy hosszan festett nyári tájkép,
mint a hegyek mögött lenyugvó nap,
mint szerelmes embernek a holnap.

Ne nevezd hát kövérnek magadat,
ne érezd túl nagynak a hasadat,
ne gondold túl nagynak fenekedet,
ne hidd túl szélesnek a kezedet.

Énszerintem te nem is vagy kövér,
alakod ezer kinccsel is fölér,
bizony nem hibázott a teremtő,
mikor teremtett, te csodás nemtő!

Nikoletta, ez a véleményem,
jól megmondtam neked, kőkeményen,
ezt gondolom bizony én szívemből,
kérlek, hogy legyél boldogabb ettől.