Zebulonságok

Nevem lenni Róbert, pinceászka lenni,
túl sok bort meginni, ragozni nem tenni.
Néha világ kicsit körbe-körbe menni,
pincefalra asszony fel szeretni kenni.

Hej mikor a Józsi jönni le a lépcsőn,
én meg majdnem venni észre kicsit későn.
Rámlépni a csúnya munkásbakancsával,
amíg félrelépni a szomszéd Julcsával.

Hej, a szegény Julcsa, ízelt láb ropogni,
szegény kicsi Róbert, elkezdek zokogni.
Aztán azt gondolni, haladni a korral,
meginni egy cseppnyi jó tablettás borral.

Látni sok-sok álom-látomás-mesekép,
azt hinni, hogy ászka ennyitől be se tép.
Tovább cseppenteni, berúgni mint állat,
leesni a csapról, majd' eltörni vállat.

Azóta egy cseppet lenni trágár részeg,
szigorúnak lenni a családi fészek.
Asszony most is szólni: pofádat betenni,
különben aludni szomszédba lemenni.

Élet ilyen lenni szűk, sötét kis pince,
gyere barát lenni, kedves Horváth Vince.
Újraénekelni ezt a bágyadt nóta,
annyiszor megtenni délután négy óta.