Zebulonságok

A troll, ki mindig tündérekről álmodott
Egy napon kezébe egy kormos fát fogott
Barlangja falára festett így rajzokat
Tündérlányok gyanánt csúnya kriksz-krakszokat

A troll, ki mindig tündérekről álmodott
Dalolni is kezdett bizony, az átkozott
Dicshimnuszok helyett csúf szöveget költött
S tündérkórus szerint üvöltött és hörgött

A troll, ki mindig tündérekről álmodott
Poshadt tömlőjéből kősziklasört szopott
Repülni akart, hát ugrándozni kezdett
Végül hasraesett, hogy a föld is rengett

A troll, ki mindig tündérekről álmodott
Egy reggelen tündérkirállyá változott

Nincs fognyűvő rém a szádban
Nem megy le a szar a kádban
Nincs remény a tüdőrákban
Nem megy le a szar a kádban

Nincs moslék a malactápban
Nem megy le a szar a kádban
Nincs ópiát már a mákban
Nem megy le a szar a kádban

Nincs erdő-szellem a fában
Nem megy le a szar a kádban
Nincs kísértet sötét lápban
Nem megy le a szar a kádban

Nincs erő a klópumpádban
Nem megy le a szar a kádban
Nincs hited a Scholl-klumpádban
Nem megy le a szar a kádban

Mikor Morgensternt olvasok
Fülembe sírnak az ordasok
Bár ilyen élményem volna sok

Olvasok hóhérról, tilóról
Hurokról, kötélről, bitóról
S e hármat húzó sok kilóról

Költőknek Királya, Krisztián
Lelkem hadában nincs tiszthiány:
Vakációzz velem Isztrián!

Pandák kedvenc étele a habart nád
Íze keleties fűszer-kavalkád
Megkóstolnád, s mindig csak ezt akarnád
Tányérodban össze-vissza kavarnád.

A pandák mindig csak ilyet kérnének
Nem ismernek semmiféle mértéket
Ez csinál nekik pozitív vérképet:
Gyárthassák a lőport meg a térképet.

Seggreférc lányok, szívemnek adtok reményt
Mikor reggelire vesztek péksüteményt
A Stadionoknál a lakókocsiból
A pékfiúcskától (neve talán Tibor)

A kakaós csigát csíkra tekeritek
Olyan lágyan és finoman kezelitek
Lekváros táskákba harap sok fogatok
Rátok nézek, s majdnem szívszélhűdést kapok

Kakaótokat zacskóból fogyasztjátok
Lágyan emelitek szátokhoz a csücsköt
Ilyenkor mindig nagy öröm nézni rátok

Nyelitek a levet, mint veréb a tücsköt
Hatásotok énreám pozitív átok
Szívemet betölti ez a tündér-früstök

Egyenáram, egyenruha, egyenjog,
Kitaláltunk sok mindent hogy legyen jobb,
Demonstráció és demokrácia,
Sugárkezelés és kemot'rápia.

Kommunizmus, kombájnok és kompjuter,
Meg hogy ezt az összeset hogy lopjuk el,
Közokirat, közteher és közlemény,
Batman, Meg Ryan meg Ryan közlegény.

Körtelikőr, körlevél és környezet,
Láttunk szépségeket és vad szörnyeket,
Burkina Faso, burkolat, burgonya,
Turbó, túróstészta, turha, turbolya.

Homokozó és homeopátia,
Georgina és a geográfia,
Civakodás és civilizáció,
Vakondok, vakablak és vakáció.

Ballerinacipellő, te Ocsmányságnak Topánkája
Bepasszíroználak a divattervezők pofájába
Soha nem láttam én még ily ellenszenves viseletet
Lépten-nyomon szembejössz, és ezt bírni már ki se lehet
 
Ócska rongy felsőrészedre vékony talpat konstruáltak
Mint valami álszakállt egy csupaszképű monstrum-állnak
Leányoknak szép lábát csúfolod meg önnön léteddel
És ezt tetézed is masni-, lepke-, vagy virágékeddel.
 
Ocsmány színekben pompázol, rózsaszínben, libafosban
Hogy a villám csapna minden divatdiktátorba mostan
Boxercipő, Ujjaspapucs, és most te, Hitvány Lábbeli
Ocsmány vagy, mint egy króm ágytál, persze mikor szarral teli.
 
Kisleányok, ne dőljetek be minden futó szeszélynek
Ne tegyétek ki magatok ily undorító veszélynek
Ne hordjatok soha többé ballerinacipellőket
Növesszünk szép halfarkakat, utánozzuk a sellőket!

Ó, sós és savanyú Kovászos Uborka
Rántotthúsevőknek csúszdáztat a torka
Barátkozik veled, ki pörköltet eszik
S a sülthúsnak habján is te vagy a torta

Mikor ráragyog a nyári Nap sugára
Az ember erkélyére vagy teraszára
Illatos zöld kaprot üvegedbe teszik
(Csak a virágát, nem kell annak a szára)

Részesülsz a Napnak hevítő kegyében
Savanyodsz pirított kenyérnek levében
S mikor üveged a fényárból beveszik
Összecsordul a nyál áhitat hevében

Opálos fürdőd is hasznos lehet egyben
Ha megszomjaztam a nyári dögmelegben
Nem kell elmennem az aranyszínű szeszig
Sör helyett örömöm meglelhetem ebben

A gyermekornitológusok kiváló szakemberek
Gyógyul kezük alatt sok repülni nem tudó kisgyerek

Kis szárnyakat erősítnek csodálatos krémjeikkel
Kétségbeesett szülőket győznek meg az érveikkel.
 
A gyermekfurnitológusok mindig találnak módot
Hogy meggyógyítsák a beteg sámlit, vagy egy kis komódot
Okosak, hisz a szülészek nem ejtették őket fejre
Nyikorgó zsanérokat, leszállt ajtókat raknak helyre. 

Az ő érdemeikért most daloljunk egy zsoltárt:
Meggyógyítottak ma egy növendék szárnyasoltárt.

Van egy leány, Szilike, Lacikával lakik,
Szerelmes is belé fülig, de legalább nyakig.
Belefoglalom én mostan egy imádó versbe,
Mert ilyen kedves kis tündér nincsen másik. Egy se.

Albérletükben aludtam egy tavaszi napon,
Koncert után részeg kicsit, fáradt voltam nagyon.
Beléptem én a szobába, s hanyattestem menten:
Takaró, párna, hálózsák: kiterítve rendben.

Ó te Gondoskodó Angyal, te Drágakő-Ember,
Nem érdemlem meg, hogy ily kegyben lett részem egyszer.
Házigazdák Igazgyöngye, Gondoskodó Csillag,
Tettedért most dicsőítlek, ameddig csak bírlak.

Köszönöm, hogy vetett ágy nézett énvelem szembe,
Bizony mondom, hogy a' percben könny szökött szemembe,
Szilike, én ezért téged örökké imádlak,
Szívem tisztaszobájába gyémántkulccsal zárlak.

Orsi áll a kapunkban
Orsi, tangapapucsban
Lábujja közt gumiszalag
A lépcsőkön le így szalad

Barátjával kézenfogva
Ablakomból nézem lopva
Más nőjét én nem kívánom
Orsit már nem deflorálom

Orsi melle gömbölyű
Feneke is gyönyörű
Bárcsak mégis velem hálna
Egész éjjel kuszpitálna

Orsi, ülj hát az ölembe
Te is kívánod ezt, nemde?
Nyakam karold át gyengéden
S együnk Bountyt, itt az éden

Richárd barátom megbízásából.

***

Tegnap éjjel ágyam alól csúf kis manók előmásztak
Nem bántottak, inkább különös dolgokat magyaráztak
Megpróbáltak rábeszélni a gonosz kis éji rémek
Hogy vegyek egy nagy tubus csatornamegalázó-krémet

Fotókat is mutogattak, hogy lássam a szer hatását
Először a szűz csatornát, majd a megalázott mását
Elmondták, hogy gyorsabban hat, mint elődje, a szégyenpor
Statisztikáról beszéltek, mert az meggyőző ilyenkor

Előkerültek végül a szép színes prospektus-lapok
Ajánlgatták, hogy csak egyet fizetek, de kettőt kapok
Ha azonnal rendelek, szolgálhatnak még engedménnyel:
Megajándékoznak egy gyalázókrém-tartó edénnyel

Szédelegve ébredtem, mint ki lehányta a körhintát
Párnám alatt találtam egy apró tubus termékmintát
Nézegettem, s kedvem szottyant, azóta is alig várom:
Jöjjön szembe egy csatorna, bekenem és megalázom.

***

Ez volt a századik vers a blogon. Hurrá.

Van egy lány, akire várva-vártam
Nővérével vásárol a Spárban
Vagy éppen kutyáját sétáltatja
Vagy csak együtt várunk a vonatra

Szembeperonon, reggeli fényben
Gyönyörködöm én az álom-lényben
Két vágányon s egy drótkerítésen
Nem mászom és nem ugrom át mégsem

Lassan megérkezik a vonatom
Csodálását ezért abbahagyom
Bárcsak meg merném őt szólítani
S kiderülne, Petra-e, vagy Kati.

A tengerimalac kicsit olyan, mint az átlagember:
Nem tud apró testével cévitamint szintetizálni
Könnyen kap ezért skorbutot, s mégsem otthona a tenger
Neve megtéveszt, de kénytelen vagyok szinte kizárni.

Sosem iszik tonikot, így nem juttat testébe kinint
Nem gyógyulhat meg, ha elkapja egyszer a maláriát
Sosem rághat kis hegyes, éles fogaival aszpirint
Ha megfázott, megfertőzheti Jóskát és Amáliát.

Befőttesüvegben él, ezért hát klausztrofóbiás
Bánatos szemekkel tapad a gömbölyű üvegfalhoz
Kicsit hasonlít ilyenkor egy simaszőrű óriás
Díszakváriumban élő vad sziámi harcoshalhoz.

Ha nekem ilyenem lenne, mindig együtt früstökölnénk
Pirítósdarabot harapna tálcámon áthajolván
Aztán torkunkra finom forró zöld teát lücskötölnénk
Egymás mellett ülve kis vállát barátként átkarolnám.

Nincsen bajszom, sem szakállam,
Máma reggel beretváltam.

Kedves játszópajtásom volt Béla
Olyan, ki minden játékot ismer
Egyszer vadul szaladt le a lépcsőn
Kezében csokis-lekváros Ischler

Rohant, mint kit pitbullok kergetnek
Térdeit jó magasra emelte
Nem minden fokra toppantott nagyot
Inkább úgymond "kettesével szedte"

Agyam ezt a képet úgy berögzítette
Hogy időszakosan előugrik egyre

Vonaton utazó Fekete Pulóver
Angolul mondom: Áj vanna bí jór lóver
Félig németül: Ihh möhte téged líben
S magyarul folytatom, szokásomhoz híven

Figyeltelek Téged, ó Kedves hajadon:
Felkelő nap fénye sütött át hajadon
Aranyfénnyel festve barna tincseidet
Lelket babonázó selyem-kincseidet

Meglestelek a két vonatülés között
Mert ott ültél sréhen pont a hátam mögött
Tündérkirálynőnek húsból készült szobra
Nem foglallak, csak szuperlatívuszokba:

Legálmatlanabb óráim legszebb álma
Legárnyékotadóbb szív-oázis pálma
Legmúzsábbika legmegihletőimnek
Legszelídítőbbje a vad alfa hímnek

Tudd meg, olvasó, és viduljon fel orcád:
Sínen közlekedik bizony tündérország

A sümegi várnak kínzókamra-őre
Egy gyönyörű lányka, selyem az ő bőre
Göndör haja nem más, mint dauerolt napfény
Vágy-tengerem sellője, miszerint hablény.

Reneszánsz ruhában kínok közt ajánlja:
Légy a sümegi vár patrónus barátja
Ha fizetsz, és mellé elég szépen kéred
Korhű öltözetben lefényképez téged.

Csengő hangjával korbácsolja szívedet
Rádpillantva töri kerékbe rímedet
Arcképét örökre emlékedbe vájja
Onnan suttog neked bársonymívű szája.

Iwiwen e tündért hiába keresed
Sosem olvassa el hozzá írt leveled
Odint kérem, téged énhozzám szalasszon
Te tündöklő fényű, valkűr vikingasszon'!

Néha oly jó lenne egy jurtában lakni
Reggel asszonytól friss kecsketejet kapni
Nyájat legeltetni, kelő nappal kelni
Tuvai módszerrel torokénekelni.

Fa tövében fekve dorombzenét hallni
Tarisznyából házi kecskesajtot falni
Égigérő fulyarán népzenét játszni
Sok liter kumisztól négykézlábon mászni.

Asszonysütötte pogácsát eszegetni
Hangyákat fűszállal lágyan cseszegetni
Jurtaszomszédommal nagyokat nevetni
Pörköltnek való erdei gombát szedni.

Sebes lónak hátán erdőben nyargalni
Ősi mongol sámánoknak hitét vallni
Tisztáson pipa füstjétől transzba esni
Felhők között szálldosó sasokat lesni

Néha oly jó lenne ezt mind megcsinálni
Néha annyira, hogy nem győzöm kivárni
Néha végrehajtom biz' ezt a tervemet
Néha úgy segéljen az Isten engemet!

Újra itt a május, jöjj hát velem, társam
Hízott malacot elbíró farúd-nyársam
Kerüljön tereád egy jó hízott emse
Búbánatnak oka ne legyen egy szem se.

Kis szikrából törjön elő tűz ereje
Süljön ropogósra a jó szűzpecsenye
S míg a tisztás körül susognak a lombok
Két kezem közt izzadjanak a telt combok.

Piruljon csak a hús mind a két oldalon
Míg vastag nyársamat vitézül forgatom
Elégedetten paskolom szalonnáját
Citrommal díszítem csókra álló száját.

Deci sör a húsra, fél liter a bélbe
Húsillatot ontunk a tavaszi szélbe
Pörög még a nyárs, s én fülét harapdálom
Kedvemre való, ropogós mint az álom.

Így mulat Zebulon, mint egy bohó kamasz
Felpezsdül a vére, mikor jő a tavasz
Malac ha kész, ő a füvet lehasalja
Szájában a finom, fűszeres hasalja.

Tatabányai plázába kéne menni vigadni
Magányukat a lányok rögtön el tudnák siratni
Bemennék a fényes bárba, s ordítanám ott halkan:
Végre itt van hát az Alfa Hím az Omega-parkban!

Asztal tetejére állnék (részegen ez végzetes)
Onnan hirdetném fennhangon: eladó a DNS!
Vigyétek papírpohárban, töltsétek kémcsövekbe,
Vagy helyezzétek rögtön puha, termékeny közegbe.

Aranyló szőrszálaimon csillanna az izzadság
Mindent megadnának a nők, hogy testem megpillantsák
Izmos, vastag vádlim láttán sikoltnának őrülten,
Ledobálnák ruháikat, állnának anyaszülten.

Így lenne, ha a plázába mozgólépcsőn fölmennék
Megrohanná asztalomat a sok kedves hölgyvendég
Nem válogatnék én bizony, hisz' minden lány egyenlő
Mindenki egyformán kapna, mint sahtól a kegyencnő.

Richárd barátomtól kaptam tegnap egy SMS-t:

"Következő versed témája legyen: egy elveszett análszex sír az anyukája után."

---

Teszkóban a húsosztályon elveszett egy análszex
Hol előbb állt édesanyja, most már csak tíz rekesz Beck's
Fél, hogy nem talál majd haza a nagy hipermarketből
Ha csak erre gondol, vazelineset könnyez' egyből.

Ügyfélszolgálati pultnál mikrofonba bemondják:
Análszexné ide várja elcsatangolt porontyát
Ezer hangszóró üvölti a vásárlók fülébe
S ők ijedten kapaszkodnak a porkrumplipürébe.

Egy kis emó sírva fakad: mi lesz velünk így éjjel?
Ha nem kerül meg a gyermek, nem élvezünk víg kéjjel?
Egy néni megvígasztalja: ne aggódj, megtaláljuk!
S elindulnak, mert félnek, hogy senki nem tesz alájuk.

Minden vásárló segít, legyen pogány vagy keresztény
Így hamar meg is születik a pozitív eredmény
Anál mama, keblén fia, vidáman néz szerteszét,
S hálából a segítségért szétosztja a herpeszét.

Nem zeng harangszóként Nikoletta neve
Nem csapja meg orrunk kolbászillat szele
Magányos korsóban bús sörhab száradgat
Szemek a strófákon bizony nem fáradnak

Metrózó lányokat dal ma nem említi
Sorvégek't rímekké senki nem ferdíti
Nem hallik távolból kuszpitálás zaja
Lakoma nincs többé, csak trehány gyorskaja

Térj észre, Zebulon, keress új csodákat
Zsíros kolbászokat, szép női bokákat
Himnusz szóljék telítetlen zsírsavakról
Vidám kufircokról, árpalé tavakról

Erától SMS-t kapni álom
Olyan, mintha bőröm simogatná
Olyan, mint egy citromfagyi nyáron
Mintha jókedve szívem belakná

Erától SMS-t kapni élmény
Mintha egy komondor nyalna nyakon
Mintha csak rólad szólna a Kék fény
Mintha reádszakadna a plafon

Gyengéd kis üzenet, bájos karakterek
Gondolatai szállnak a térerővel
Szép szavai között egyenletes terek

Olvasom írását gyönyörittas fővel
Nem kellenek nekem bódító ál-szerek
Telekommunikálok egy istennővel

MÁV-kocsiban ülök, éppen verset írnék
Hadd dagadjon tovább vitorlám, a hírnév
Lágyan zötykölődöm a motorvonaton
Mert Pesttől hatvan kilométerre lakom

Marcona kalauzhölgy érkezik mellém
S mikor bérletemet éppen elővenném
Soraimra néz, grimaszol megvetően
Kevés örömöm telik e komor nőben

Továbblép s gondolja: "Ez a sznob kis úrfi
arról ír hogy hogy kell jégen seggrecsúszni?
Kolbászokról ír tán? Testnedvfolyásokról?
Jó véleménnyel van-e a finn lányokról?"

A vonat most megállt, és ő elindítja
És mint utas és MÁV összekötőhídja
Visszajön és mégis elkéri bérletem
Így vall imádatot a költőnek, nekem