Zebulonságok

Van egy leány, Szilike, Lacikával lakik,
Szerelmes is belé fülig, de legalább nyakig.
Belefoglalom én mostan egy imádó versbe,
Mert ilyen kedves kis tündér nincsen másik. Egy se.

Albérletükben aludtam egy tavaszi napon,
Koncert után részeg kicsit, fáradt voltam nagyon.
Beléptem én a szobába, s hanyattestem menten:
Takaró, párna, hálózsák: kiterítve rendben.

Ó te Gondoskodó Angyal, te Drágakő-Ember,
Nem érdemlem meg, hogy ily kegyben lett részem egyszer.
Házigazdák Igazgyöngye, Gondoskodó Csillag,
Tettedért most dicsőítlek, ameddig csak bírlak.

Köszönöm, hogy vetett ágy nézett énvelem szembe,
Bizony mondom, hogy a' percben könny szökött szemembe,
Szilike, én ezért téged örökké imádlak,
Szívem tisztaszobájába gyémántkulccsal zárlak.