MÁV-kocsiban ülök, éppen verset írnék
Hadd dagadjon tovább vitorlám, a hírnév
Lágyan zötykölődöm a motorvonaton
Mert Pesttől hatvan kilométerre lakom

Marcona kalauzhölgy érkezik mellém
S mikor bérletemet éppen elővenném
Soraimra néz, grimaszol megvetően
Kevés örömöm telik e komor nőben

Továbblép s gondolja: "Ez a sznob kis úrfi
arról ír hogy hogy kell jégen seggrecsúszni?
Kolbászokról ír tán? Testnedvfolyásokról?
Jó véleménnyel van-e a finn lányokról?"

A vonat most megállt, és ő elindítja
És mint utas és MÁV összekötőhídja
Visszajön és mégis elkéri bérletem
Így vall imádatot a költőnek, nekem