Zsírosdeszka, zsírosdeszka, a te ízed mennyei,
ki hagymával fogyaszt, annak hullhatnak könnyei.
Koleszterindús vagy te, és nem egy túl trendi étek,
de csak téged fogyaszthat minden jólszituált részeg.

Lecsókolbász, lecsókolbász, úgy szeretlek én téged,
van benned pár porcogó, meg egy vékonyka zsírréteg.
Sülve-főve együtt étkeznék bármikor én veled,
szerencsére nem adják túl drágán a te métered.

Töpörtyű, arany töpörtyű, álmodozom terólad,
kívül kemény vagy, de belsőd nyelvem hegyén elolvad.
Egy nagy tábla zsírszallonából származol, jól tudom,
nem baj, ha felmegy a péháértékemben a lúgom.

Krinolin, drága krinolin, felséges a zamatod,
nem félek hogy a nyelvemet egyszer visszaharapod.
Bár sokan azt állítják, hogy patkányból van tölteted,
a virslifélék közül pontot az i-re felteszed.

Véreshurka, májashurka, disznósajt és hagymásvér,
ízetekig a mennyei manna esetleg felér,
nem esznek már a divatos lányok és fiúk ilyet,
nem fogyasztanak mást, csak buborékmentes szikvizet.

Nem vagy trendi, nem vagy trendi ha ilyeneket eszel,
ha kávédba aceszulfám helyett nádcukrot teszel,
ha nem Norbi extralájtos mócsingvirslijét falod,
ha nem egy nádszálvékony aszott csontváznő a csajod.